Nos... Jöjjön hát a beigért...

Csütörtökön kb 6 óra utazás után megérkeztünk végre Killarneybe. Nagyon szép tájakon haladtunk keresztül az úton, bár egy részét bevallom átaludtam, ugyanis az előző este nehezen tudtam nyugovóra térni, nem mondanám, hogy az izgalom miatt, lehet, hogy a 2 pizza és a délutáni alvás tett be. :)

Az állomáson alighogy levettük csomagjainkat a buszról, már ott is termett Jimmy, a mi emberünk, aki az Alfa Romeojával(ja egyébként teljesen átlagos autó ez, itt, a középosztály simán megengedheti magának, hogy ilyen autókat vegyen) elvitt minket a Staff Accomodationbe(mostantól SA, amúgy személyzeti szállást jelent). A vicces dolog az volt, hogy Ádám csomagja magában elfoglalta az egész csomagtartót, a többi az ölünkbe ment. Hál'Istennek rövid volt az út, mert eléggé kényelmetlen volt úgy. Első benyomásom Jimmióyről egyébként nagyon pozitív volt, szimpatikus 40es évei végén járó magas pali volt, és szerintem direkt tagoltan beszélt a kedvünkért. Aztán megérkeztünk a SA-be, ahova a hátsó tolóajtón kellett behatolni. Első ránézésre elég takaros kis háznak tűnt, tetszett is komolyan, bár második blikkre már nem volt ugyanaz, na mind1, ezt később kifejtem. Az emeleten vannak a szobáink úgyhogy oda felkellett cipekedni először, ez meg is volt, eközben Jimmy(Tudecki- csak így hívom poénból) közölte velünk, hogy kapunk egy 2fős, és egy private szobát, döntsük el ki alszik egyedül, ha ez megvan körbevezet minket a szállón. A srácokkal nem jutottunk először dűlőre, hogy kié legyen a "magánrezidencia" ígyhát először is pénzfeldobással akartuk eldönteni sorsunkat, majd rájöttünk, hogy az Eurocentnek is csak 2 oldala, van akárcsak a forintnak, így ez nem ment. Aztán eszembe jutott, hogy nálam volt egy pakli kártya amit még a repülőn vettem a maradék forintjaimból emlékbe, és aki a legkisebbet húzta azé lett a szoba. Hát igen, akkor igazából még a 2fősbe szerettem volna menni, nem is tudom miért. De hát a kőr 3asnál nem sikerült a srácoknak kisebbet húzni. Ez a rövid sztorija annak, hogy abba a szobába kerültem. Majd megkerestük Jimmyt a közelbe lévő Office-ban, hogy folytassa a körbevezetést, ami nem volt túl sok idő... Hátul bementünk a konyhába, bemutatkoztunk az akkor aktuális szakácsnak Szandrának, angolul.:) Nice to meet you. Jimmy mondta, hogy ő is magyar, aztán jah oké szia Szandra mizujs.:) Ez hasonlóképp zajlott Zolival, és Attilával, és Lacival is... Krisztivel aki a recepción dolgozik, már máshogy ment, ő tudta, hogy magyarok vagyunk szóval egyből sziasztokot köszönt. Nagyon szimpatikusak voltak. Jimmy gyorsan bemutatta a bárt, a szobák folyosóját, a recepciót, és a lobbyt. Ekkora már kész volt a vacsink, krumplipüré porkkal(Szandrát idézem:), már szerintem nem is ismeri azt a szót, hogy gyesznó). Nem volt rossz, bár Szandra odalökött egy kommentet, hogy "Szar mi?", nekem lehet szar az ízlésem, de ízlett... Eztán visszatértünk a szobáinkba kipakolni, közben összefutottunk szobatársunkkal Paullal, aki lengyel 18 éves, és ugyanezzel a programmal volt itt tavaly, mint mi most, csak aztán visszajött és most már élesbe tolja a pincérkedést. Róla még lesz mit mesélni. Gyorsan kipakolásztunk és akkor kaptunk egy hívást Anitáéktól akik szintén a városban dolgoznak most már, és mint kiderült az utca végén laknak, kb 800 méterre tőlünk. Ja egyébként Jimmy azt mondta, hogy nyugodjunk meg, a mai este meg a holnap este szabad, pihenjünk amennyit akarunk, majd értesít, szóval ki is használtuk ezt, és Anitáékkal(ő meg Evelin-osztálytársaim) kiegészülve elmentünk várostnézni.

Eleinte csak úgy barangoltunk, majd rájöttünk, hogy még mindig nincs konnektor átalakítónk, úgyhogy először is azután kezdtünk kutatni. Ezzel kapcsolatba van is egy sztorim amit megosztok itt. Bementünk egy mindenes boltba, keresgéltünk, de nem találtunk, ígyhát gondoltam megkérdezem az eladókat. Olvasom messziről a névtáblát: Kinga, Aneta. Hmm, hát ezek ismerős nevek... Erre Szabika: "Sziasztok, ti magyarok vagytok ugye?". Nagy összenézés, ez a tipikus "Ez meg mi a francról beszél" nézés volt ez. És mondták, hogy "Sorry. We dont understand". Akkor elmondtam, hogy óó, tudjátok azt hittem, hogy ezek csak magyar nevek, gondoltam könnyebb ha a saját nyelvünkön kérdezek. Tévedtem, lengyelek voltak. Mindegy nagynehezen, megpróbáltam elmagyarázni mit keresünk, mondták hogy kifogytak, de van egy elektronikai bolt valahol, el is mutogatták, és mi elindultunk megkeresni. Ekkor megérkeztünk egy nagyon kis hangulatos sétálóutcára, -a fotók közt látható- ahol elindult a keresés. Közbe benéztünk ajándékboltokba is és konstatáltuk, hogy ide utolsó héten be kell majd jönni shoppingolni. Körülbelül 9óra lehetett este(teljesen világos még) amikor megtaláltuk a kiszemelt boltot, ami másnap reggel 11kor volt nyitva legközelebb, sebaj holnap visszajövünk. Barangoltunk tovább ebben a gyönyörű, turistákkal teli kisvárosban, és rátaláltunk egy mini vidámparkra ahol muszáj volt 3 euroért kipróbálni az egyik menetet. Nagyon élveztem ugyanis nagyon rég ültem már ilyesmin. Tök hosszú volt meg mókás a menet, mondanom se kell megérte. Szép lassan elfáradtunk, így elköszöntünk,megköszöntünk egymásnak mindent(Belga) és hazatértünk nyugovóra. A ház totál üres volt, pedig tudtunkkal 2 lengyel srác, és 1 ír lány szívott velünk 1 levegőt. Leültünk a nappaliba, és eldumálgattunk, nevetgéltünk. Első gondolatunk az üres házban az volt, hogy valószínűleg ezek itt a hotelban vagy testrablók, vagy kannibálok és a nappaliban lévő bazi nagy hűtőben(ki be járkálnak ide a konyhából a husiér, bucikért a fagyóba) tárolják az ilyen szerencsétleneket mint mi, és a Paul is csak egy alkalmazott volt ebben a nagy átverésben.:) Persze nem így lett, de ezen nagyon jót nevettünk.

Akkor mesélek picit a SA-ről. Lenn van 2 fotel 1 kanapé és egy asztal(meg a hűtő), a bútorok, mintha lomtalanításra lennének kitéve, egyiken van egy oroszlánkarmolásra hasonlító "heg", kanapén cigiáltal létrehozott lyukak. A konyha egy térben van a nappalival, ott elég büdös van vmiért, ócska sütő, régi konyhabútor, polcok, tányérok, pici hűtő(szerencsére működik, meg nem kell kajaügyben nagyon aggódnunk),alul lakik az 1ik szobába Yanush(János), aki első este későn hazajőve a munkából Paullal, egy üvöltöző óriásgorillához hasonlított. Ő kicsit krézi Paul szerint, de majd hozzászokunk. Alul van az 1ik Wc, ami mostanra már szivárog... tehát nemnagyon húzzuk le:). Még egy szoba akad itt ami szebb napokban egy mosószoba lehetett, ott áll egy őskori mosógép ami kituggya hány zillió éve nem működik, és szárítókötelek. Aztán ha a konyhán, és a bűzön átvágjuk magunkat, elérkezünk az elülső bejárati ajtóhoz, és egy szobához ami teli van szivaccsal, matraccal, a legszebb szoba lehetne ebben a házban szerintem, ha nem lenne ilyen dzsuvás, meg zsúfolt. Itt található a lépcső is, amin felérve(rengeteg ropogás közepette) az emeletre jutunk ahol található a fürdőszoba wc-vel(nincs ülőke rajta...), amúgy az viszonylag rendben van(thank God). Tőle jobbra az ír lány(na az ő nevére nem emlékszem talán Laurie) szobája, majd Paulé, majd Ádám+Ati szobája, és aztán az én magánrezidenciám. Picike de jó. Szép a kilátás onnan.

Péntek.(egyébként nem áll szándékomban napra pontosan leírni mindent, de az elején még válallkozok erre). 11ig aludtam, és viszonylag jól, a körülményekhez képest. Délben találkoztunk a lányokkal és felhajtottuk az áhított konnektor átalakító készüléket. Annyira nem emlékszem mostmár,de azthiszem nem történt sokminden ezen a napon, kicsit városnéztünk, találkoztunk véletlenül tanárnőnkkel aki a városban barangolt gyógyszertárat keresve. Beszélgettünk vele, majd a következő terv az volt, hogy függetlenítem végre a telefonom, de ez sajnos az én típusommal nem volt lehetséges, csak adatvesztéssel, azt meg nem akartam, így inkább vettem egy telót 60 euroért. Jó kis telefon végülis. Nokia 2630. Ezekután visszatértünk a SA-re