Szóval folyt. köv. most.

Péntek délután még annyi történt, hogy bejött hozzánk a SA-re Willy, aki később kiderült, hogy ilyen manager féle, és hozta magával a heti beosztásunkat is ami, szombattól péntekig szólt. Egyébként Willy már 60 környékén lévő, mindig elegáns ír úr, aki körülbelül úgy beszél mint egy robot, az ő stílusa nekem annyira nem jön be, bár állítólag valaki már látta mosolyogni is. Tulajdonképpen ő a közvetlen felettünk álló főnök. A beosztásból kiderült, hogy nem csak 1 helyen fogunk dolgozni, hanem a kb. 200 m-re lévő Cahernane Hotel alkalmazottjai is leszünk(most jut eszembe, a másik hotel neve White Gates, ezt nem mondtam még). Elég kacifántos volt a beosztás, mindenki megy össze-vissza, reggeli itt, vacsi ott, mosogatás amott. Ja, egyébként egy kis félrehallás után engem elkönyveltek Samienek, olyannyira, hogy a Cahernane Hotel konyhájának falán már Samuelként szerepelek. De sebaj:). Lehet felveszem mellé az L. Jackson nevet, és akkor majd mondhatom, hogy Royalee Cheese, meg Ezekiel 25:17. Jó lenne. Úgy nézett ki, hogy a vasárnapom és szerdám szabad. Ami jónak mondható, ugyanis szinte egyből szabadnapokkal kezdek. Ám ez nem teljesen így lett.(később). Elköszöntünk Willytől(fura, hogy így becézik kora ellenére, meg általában Hello-t szoktunk neki köszönni), majd gondoltuk megkeressük a Cahernane-t is, hogy azért tudjuk holnap reggel hova kell menni. Első napra egy helyre lettünk beosztva mind3an ugyanis. Nagyon szép helyen van a szálloda, mellette van egy farm ahol birkák vannak, tök jópofák, a háttérben baromi szép hegyek, melyeket remélem egyszer alkalmam lesz megmászni. Aznap este még történt egy vicces dolog. Ezt le is írom. Yanush, mivel már 4 éve ebbe a putriban lakik(durva kicsit..., elég igénytelennek tartom emiatt), beszerzett magának egy kisTV-t amit kihozott a nappaliba és a konyhapultra letette, így tudtuk nézni a horvát török összecsapást. Maga a meccs szerintem baromi unalmas volt. Ők ketten(a két lengyel) tök hangosan beszélgettek egymással, az asztal körül, mi 3an meg nagyjából kussban ott ücsörögtünk, kicsit hülyén érezve magunkat. A gólnál azért volt egy kis ujjongás, hogy milyen idióta ez a Rüstü(eszméletlen nagy hibát csinált szerintem), pláne a török bombánál volt még őrület, annak ellenére hogy semleges szurkolók voltunk. A tizenegyeseknél történt aza vicces dolog, ugyanis az első kihagyott horvát tizi után Yanush felborította örömében, a fotelben ülő Pault, mi ezen baromi nagyot kacagtunk Attilával(Ádám nem volt ott, fürdött mittomén), és erre ilyet szól a Yanush: "No score, you fly"... Na ezen majdnem besírtunk a röhögéstől, szerintem Paul kevésbé. Mivel a horvátok úgy lőtték a tizenegyeseket mint egy 234 ballábbal felkelt Christiano Ronaldo, ezért Paulnak volt mitől félnie:). Tehát viccesen telt az utolsó munka előtti este.

Az első munkanapunk reggel 10kor kezdődött a 4*os Cahernane Hotelben. Mivel nem tudtuk hol van a személyzeti bejáró, ezért szépen besétáltunk a vendégbejárón, kicsit zavarodottan. A recepciós hölgy egyből ránkszólt, hogy nem nem menjünk be ebbe a szobába, és várjuk a managert. Erre jött John, aki a legnagyobb forma a 2 két munkahelyünket egybevetve, és bemutatkozott, és mondta, hogy előkeríti nekünk Debbie-t az aktuális "ügyeletest". Fél 11 lehetett mire végre odajött hozzánk, bemutatkozott, és leküldött bennünket a földszintre, ahol a konyha, a mosogató-rész(wash-up a későbbiekben), és a cantee(személyzeti pihenő,kajálda) található. Itt megmutatta első felelősségteljes dolgunkat, a törölgetést(polishing). Fogsz egy fémvödröt, töltesz bele forró vizet, felétartod a poharat, gőzölöd, megvárod míg bepárásodik, fogod a kendőt, és durrbele. Ezzel telt el kb 1 óránk akkor. Majd jött John és mondta, hogy 1 emberre van szüksége a bárban. Ami a konyhát és a wash-upot összekötő folyosóról nyílik. Én voltam az önkéntes így hát követtem. Megmutatta az üditők, poharak, piák helyét, majd elkezdett sztorizni. Tök jó, mert nemszámított milyen gyorsan beszél értettem. Rengeteget dumált a személyzetről, meg arról, hogy benne megbízhatunk, hozzá bármikor szívesen fordulhatunk a problémáinkkal, beszélt az alkalmazottakról, és sokat poénkodott. Hatalmas forma, majd próbálok tőle feleleveníteni dolgokat a későbbiekben. Körbevezetett a szállodában, megmutatott minden zeg-zugot. Bementünk a szobákba is, ahol volt egy kis poénja is. Épp takarított az egyik lengyel csajszi, Anna, és így kezdte John: "Ok, this is my wife, Anna"(Ő itt a feleségem, Anna), erre a csaj becsapta az ajtót kis mosollyal és odaszúrt egy "fuck off"-ot. "She's always like this"(Mindig így viselkedik)- mondta erre John. Én kiröhögtem. Miután jól eldumáltunk, és megmutatta a szállodát(ami véleményem szerint gyönyörű, simán megérdemli a 4*ot nem úgy mint a Gellért odahaza...), visszavezetett Attilához, és Ádámhoz, akik már porszívóztak. Tulajdonképpen semmi különöset nem kellett csinálnunk, mert ezek után haza is küldtek minket(12:30, 2ig kellett volna lennünk), de előtte John megkérdezte kérünk-e teát. Ugye az angolok, és írek a teát tejjel isszák ami nekem mindig is furcsa dolognak tűnt, de egyáltalán nem az, sőt egész rákaptam a tejjára(ezt én találtam ki:)). Ekkor mondták, hogy 6ra várnak minket vissza. Hazabattyogtunk, megebédeltünk, pihiztünk. Elmentünk nyakkendőt venni, ugyanis a srácok nem hoztak magukkal(én igen:P ) és felkészültünk az esti pörgésre, Pault idézném Péntek estéről: " Tomorrow night is amazing"(Holna este elképesztő lesz). Ugyanis aznap estére rengeteg foglalás volt az étteremben, és ez ilyenkor mindig nagy hajtást jelent. Visszamentünk estére tehát, és ismét polish-olással kezdtünk(Erre van egy szóviccem: Paul is polish, why don't he polish?(Paul is lengyel, mér nem ő törölget?)). Azért nem, mert ő már azért eléggé ott van a szeren. Tényleg ügyes gyerek. Na mind1. Az estéről annyit, hogy tényleg bazi nagy hajtás volt. Kivéve az elején. Megérkeztünk és már kicsit toporzékolva kérdeztkük John-t hogy mi a feladatunk, erre ő azt mondta, hogy nyugodjunk meg, igyunk egy teát először:). Oké simán beültünk a cantee-ba(Ahol kábé pont 3 ember fér el ülve) és dumáltunk. Negyed óra tétlenség után, kezdtük hülyén érezni magunkat, hogy semmit nem csinálunk, de nem szólt nekünk senki, pedig tudják hol találnak minket, úgyhogy vártunk még. Közben halálra röhögtük magunkat a helyzeten. Itt kialakult 2 szállóige: "Nem csinálunk semmit, de azt nagyon jól, és ráadásul jól is nézünk ki." , és "Be Serious"(légy komoly). Ezutóbbit a sok nevetés után mondtuk mindig, mert kínos volt a sok konyhai segítőt látni elmenni az ajtó előtt komoly fejjel... mi meg halálra szakadunk a röhögéstől. Azt hittük, hogy ilyen lesz végig. Rosszul. Vki beszólt, fél óra után, hogy kellünk. Megmutatták, hogy kell ezt-azt csinálni, hol találunk ezt-azt, meg megtanultuk, hogyha a konyhán azt ordítják hogy "Service", akkor fogni kell egy tálcát és felvinni az emeletre a kajákat rajta, mondani az asztalszámot, és várni, hogy a pincérek elvegyék tőlünk a kaját a kis előkészítő szobában, közvetlen az étterem előtt. Szóval egész este fel-le rohangáltunk a kajával, vissza a szennyessel. Ez volt a dolgunk aznap estére.

Most beszélek picit az alkalmazottakról. John: Mint már mondtam hatalmas arc, imádom, nagyon vicces, korai 40es lehet, tipikus ír forma, a kedvencünk, szállodai mindenes, ő fogadja a vendégeket, kaját is visz ki, recepción is van, bározik, mindent csinál, és jól, 3 éve van ott. Debbie: ő is tulajdonképpen a főnökünk, egy korai 40es ír nő, nagyon kedves, ilyen főnököt szeretne az ember azt hiszem, mindenben segít nekünk, tudja, hogy még naon amatőrök vagyunk ugyanis. Ő is rengeteg mindent csinál, bort ajánl, szolgál fel, vendégekkel foglalkozik leginkább, és a személyzettel persze. Most jöjjenek a nem olyan magas beosztásban lévők. Nora: magyar csajszi, velünk egyidős, egész helyes, jófej, kicsit nyers a humora-ami igazából tetszik, csak aznap estére ugrott be, pincérnek. Kim: kanadai, 20onéves csajszi, nagyon gyorsan amerikai akcentussal beszél, de jópofa, jófej, őt is bírom, szintén pincérkedik. Szombat este mindegyikőnket "fasszopó"-nak hívott, ugyanis Nóra tanította neki, és gondolom megtetszett neki ez a szó, persze nem szívtuk mellre, mert vicces dolog volt. Aneta: Lengyel csajszi, 23(bár 17nek nézné az ember),nagyon töri az angolt, néha nem tudom, hogy engem néz debilnek azért beszél így vagy, mert csak ilyen szar az angolja, ő is pincérkedik. Paulról már beszéltem, ő is ott volt aznap este. István: a másik magyar a szállodában, ő afféle séf-helyettes, a konyhán dolgozik persze, és fura volt, mert alig beszélhettünk egymással magyarul, ugyanis a konyhán ez szabály. Ő is 20onéves. Valerio: Nemtudom milyen származású, báros fickó, szülei közül max az egyik lehetett ír, mert kicsit fura vágott szemei vannak, olyan 30ra saccolnám, rekedtes hangja van, emiatt furán beszél, de baromi szimpatikus arc. André: ő német, és valahogy mindig a Jóbarátokos Günter jut eszembe róla, pedig nem úgy néz ki, a stílusa elég fura, de baromi jó humora van, ő is a bárt viszi. Akit még névről ismerek az a Lukas: ő a fő chef, nagyon komoly figura, de látszik, hogy ért ahhoz amit csinál. Gordon Ramseyre semmi szüksége nincs ennek a helynek, ez 100%. Tetszik a profizmus amit összehoznak ők a konyhán, és jó az összhang is a pincérek és a konyhai alkalmazottak közt is. Vannak még akiknek nemtom a nevét... Egy lengyel 20éves srác, aki mosogat, mindig mosolyog, ő is szimpatikus ezen tulajdonsága miatt. Sok lengyel még a konyhán, egy fekete fickó, őket nem nagyon ismerem. Van mosogatónéni is ő azt hiszem Cathrine, ős is aranyos. És a sor végére a staff legfurább fazonját hagyom. Sajna nemtudom a nevét, nem is emlékszem, hogy bemutatkozott volna... De a lényeg, hogy konyhai kisegítő, olyan 40 éves lehet. Szünetben beszélgettem vele a cantee-ban. Volt szállodatulajdonos, Fülöp-szigeteki nyaralója, és felesége van! Tőzsdézett anno, sokmindenbe befektetett, és saját kézzel épített Killarneyben házat magának. Azt kérdezte érdemes e Magyarországon befektetnie ingatlanba, meghogy a törvény engedi-e. Azt mondtam neki az. De az egészben az a fura, hogy nem mentek csődbe a vállalkozásai, semmi ilyenről nincs szó, "I have enough money"(Van elég pénzem) ahogy ő mondaná, és hobbiból konyhai kisegeítő???? Beteg, hogy unalmukban mit ki nem találnak emberek. De látszólag nagyon élvezi, fütyörészik, stb... Nagyon fura fazon.  Nagyjából ennyit az alkalmazottakról a Cahernane-ben. Sikerült mindegyikőjüknek első benyomást kelteni az első napon, ugyanis tényleg nagy hajtás volt, és kellett a személyzet, a hét többi napján alig akad közülük egy-kettő... Szombat este fél 1kor végeztünk. Majd nagy fáradtan hazamentünk. Hál'Istennek szabadnap volt másnap.

Hamarosan folytatom az elmélkedést a másik hotelről, a munkahelyről, meg hogy milyen szintre jutottam kevesebb mint 1 hét alatt. Folyt köv. --->Killarney Pt. 3.