Na és akkor most következzék a beígért hosszú beszámoló.

 

Kezdem szinte onnan ahol legutóbb abbahagytam, még Dublintól.

 

Hétfő viszonylag kellemes reggelre ébredtünk a Marina House Hostelben, ez kevésbé volt elmondható Abdulról, akit asszem felébresztettem. Ezt ő később szóvá is tette Áronnál, de nem volt belőle probléma. Erre a napra intenzív városnézés volt betervezve, amit végül sikerült abszolválni. Első hely ahova mentünk az a Trinity College volt, ami Dublin legnagyobb egyeteme, és az itteni könyvtárban őrzik a Book of Kells-t ami igazából már nem is tudom miről szól, ilyen gospelek vannak benne, és azt tudom, hogy bazi nagyJ. Csakcsupán 7 euro volt az ára, kedvezményekkel! Akkor ez még meglepett… Mivel tanítónéni már látta eme remek könyvcsodát(ami egyébként télleg elég szép volt, azt hiszem 3 havonta lapoznak benne egy oldalt, és egy üveglapon keresztül lehetett csodálni, nagyon díszes volt), ezért ő vmi egészen mst csinált még mi barangoltunk a könyvtárban, de később találkoztunk és folytattuk az utunkat a következő „látványossághoz”, G. B. Shaw szülőházához. Olyan 1 környékén érhettünk oda, lényeg ami lényeg ebédszünet volt, 2ig. Ígyhát mi is elmentünk felbuzdulva ezen hamizni. Sok fejcsóválás(az árak miatt), és keresgélés után a Quiznos Sub-ba kötöttünk ki, ami olyan mint a Subway… 9 euroért sikerült is megkajjantani a szenyót és az első itteni krumpliadagomat. Aztán vissza a Shaw-houseba, amit szerintem ki lehetett volna hagyni mert nem volt egy nagy szám, de a néni kedves volt aki a házikó aljában fogadott minket, és kaptunk fejenként kis magnót, amiben volt egy audio-guide kazetta, ami végigkalauzolt bennünk a viktoriánus házban. Ja amúgy six júró. Ezekután megnéztünk egy katedrálist aminek már pontosan nemtom mivolt a neve, de az tuti h Swiftnek a Gulliver írójának ott volt a sírja. Ez is hasonló árkategóriába tartozott, bár lehet megérte mert volt egy könyvecske amibe bele lehetett írni a nevünket, és azt hogy kiért, miért imádkozunk… Nem akartam teljesen tahó lenniJ, ezért a Good luck-on(poker végettJ) kívül beírtam, hogy a szeretteimért is. Na. Miután ezt a programot is kivégeztük 4 óra körül járhatott az idő, és innentől kaptunk egy kis szabadidőt a belvárosban. Szétszóródtunk kisebb csoportokra, én Attilával úgy döntöttem, hogy elmegyek netezni(lsd. 2. bejegyzés). A kis szabadprogram után találkozott a kis csapat a „Tű”-nél ami egy bazinagy tű a város közepén. Ezekután fogtuk magunkat és vissza Dartoztunk(Hasonló a HÉV-hez) a hostelunkba. Erre az estére nem vettem innivalót, csak a tegnapi maradék 3 söcikét fogyasztottam el. Este a lányokkal meg a fiúkkal, kimentünk a mólóra, ami nagyon gyönyörű volt, bár kicsit hideg volt, és találkoztunk egy rókával is akit elneveztünk Mozilla FirefoxnakJ, a csajok kicsit berezeltek tőle, de én persze nem, és néha el kellett zavarni onnan, szegénynek megzavartuk szerintem a vacsoráját. Hétfőn(ami már kedd volt) nem történt több említésre méltó.

 

Kedd. Itt megemlítem, hogy miféle reggelik közül választhattunk a hostelban. Nagyonpuha kenyér lekvárral, cornflakes, kávé, kakajó, piritós. Ez oké is, csak azért minden reggel kicsit uncsi(ne vedd sértésnek ÁronJ). Erre a napra is városnézés várt ránk, bár kicsit félresikeredett, de erről bővebben mindjárt. Az első hely ahova elmentünk(és szerintem érdemes volt meglátogatni mindenképp) az a Guiness-gyár volt. Tök faszán be volt rendezve ilyen emeletes múzeum jellegűvé, a 10 euros belépőt nem tartottam soknak, főleg mert a jegyünkért a Gravity bar-ban(a 7. emelet, ami egyben kilátó, és bár) ingyen sört kaptunk. Sajna csak 2 sört sikerült meginni, mert 2-re találkozni kellett menni a Trinity College-hez bratyóval. Kajáltunk az Abrakebabra-ban, olcsóbb és finomabb is volt mint a Hétfői ebéd. Najó ő már majdnem 1 éve lakik itt vágja, hogy hova kell menni. Dumáltunk, vett egy pólót, majd átnyújtotta a családi fényképezőgépet, ami bár kicsit öreg de azért sikerült vele már most egy-két szép képet csinálni. A többiek ezidő alatt úgy volt, hogy egy börtönt kellett volna megnézniük, aztán kiderült, hogy zárva van, és végül inkább beültek egy italiano ristorantéba. Én addig a közelben lévő vasút pályaudvaron vártam őket. Jó fél óra várakozás után meg is volt a találka, és ekkor kiderítettük, hogy a vonat amivel majd Killarneybe kell mennünk, 60 euro, csak oda!!! Na ezt akkor abban a pillanatban el is vetettük, és inkább úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk el oda, Corkon keresztül. Ez jóval olcsóbb lett így. Miután visszatértünk a hostelba, megbeszéltük, hogy a következő nap szabadprogram, teljesen. Páran úgy döntöttek, hogy csak úgy shoppingolnak majd a városban, meg miegymás, én viszont tudtam, hogy Howth-ot még meg kell nézni, ami az öböl másik oldalán fekszik. Aznap este ismét a mólón italozgattunk, mivel tényleg a Fosters volt az egyik legolcsóbb, ezért ismét vettem egy 8pack-et és aznap este is azt ittam. Megint találkoztunk Mozilla Firefoxszal úgyhogy szegényke megint megszívta a vacsit. Sajnos el kellett hogy jöjjünk hamarabb, mert nagyon eleredt az eső, és mondhatni, szarrá áztunk annak ellenére, hogy esőkabáttal voltunk ott. Viszont út közben elállt, és összefutottunk 4 ír fiatallal, Gavin, Greg, Thomas, és Fiona, ha jól emlékszem, nem voltunk velük sokat de átadtunk egy kicsit a kultúránkból… Nagyon szépen ejtették ki a „Szopjál le köcsög!” és a „Megbaszlak anyád hátán!” mondatokatJ. Ők is tanítottak írül káromkodni, de azt sajna nem sikerült megjegyezni. Ezekután szép lassan visszatértünk a szállóba, pőcsikézni(aludni).

 

Szerda reggel, viszonylag szép időre ébredtünk. Legalábbis akkor még úgy nézett ki, hogy így is marad, de ezt mára már megtanultuk, hogy Írországban sose lehet tudni, percek alatt változik az időjárás. Na aznap 1x változott csak, és elég rosszra. Sajna ezt már csak a Darton vettük észre a Howth-ba vezető úton. Mire odértünk, már nagyon durva volt a helyzet, de ez nem vette el a kedvünket. Gyorsan lenéztünk a mólóra, ahol láttunk szemben egy kis szigetet, ahova sajnos csak úgy lehet kijutni, ha van hajód. Gondolkodtunk olyanon, hogy egy helybéli halásszal lebizniszeljük a dolgot, és megkérjük, hogy vigyen át, de aztán elvetettük. Egyébként az a hely, tényleg nagyon szép, egy kicsi halászfalu tulajdonképp, még 1 nagy domb is van ráadásul. Sajna a rossz idő miatt hamar visszafordultunk, a dombra se mentünk fel pedig biztos szép lett volna. De azért képek így is készültek. A szerda délután az idő végett sörözésbe alvásba torkollott. Este se mentünk sehova. Hamar lefeküdtünk, mert másnap korán ki kellett menni a buszunkhoz. Így is tettük.

 

Mesélek egy picit a hostel lakóiról. Először is Áron. Ugye ő a magyar srác, az ottani szobalányJ,takarít, mindent csinál, tulajdonképp jó neki, mert ingyen lakhat, és még pénzt is kap azért amit reggelente csinál, veszprémi egyetem hallgatója amúgy, kb 4 hónapja él Írországban és konyhai kisegítőként dolgozik másodállásban Dublin külvárosában. John. Ő a másik mindenes a hostelbe, egy irtó kedves angol pali, aki tulajdonképp nem is tudom miért Dublinban él, hogyha angol. Rendkívül segítőkész volt mindig velünk, jókat lehetett vele dumálni is, szóval tök jó arc volt. Úgy néz ki mint Mr Muscle, csak vékonyabbJ Abdul, a szobatársunk. Monacoból származik azt hiszem vele keveset dumáltunk, mindig későn jött haza, és akkor kicsit betintázva, mindig vigyorgott, nagyon szimpatikus volt. Mesélt nekünk Killarneyről, hogy milyen szép hely, meg hogy olcsó a Nike cipő, mert itt van a gyárJ. A többieket nem ismerem névről, de volt még ott egy ausztrál pár, akik minden évben a világ másik pontján dolgoznak/laknak, és így világotlátnak, és megismerik a helyi kultúrákat, nagyon jó ötletnek tartom. Volt egy francia srác aki, úgy nézett ki mint vmi karikatúraJ, állandóan mosolygott, és kedves volt mindenkivel, Abdullal elég jól elvoltak ugyanis egy nyelvet beszélnek. Voltak még lengyelek, írek, talán kínaiak, az biztos, hogy ázsiaiak, meg még sokan mások. Nagyon jó volt a légkör abban a helyben hiányozni fog, annak ellenére hogy csak 5 éjszakát voltunk. Vagy 4 nemtom.

 

A buszút. Reggel 10kor a tanárnő nélkül folytattuk utunkat Corkba, azért nélküle, mert ő már otthon megvette a bűndrága vonatjegyét, és hát akkor már nem dobja ki az ablakon. Alap. Az út 4 és fél óra volt, kényelmes volt, szép tájakon haladtunk át. Megint gyorskaját ebédeltem… Már kezdem unni. Főleg a krumplit… De erre még visszatérek. Megérkeztünk aztán Corkba, ahol várt? minket Joan, az ír contactunk. Hát elég sokat vártunk rá mondhatni, de végül eljött Joan(BlackJ) és eligazított mindenkit, ki melyik buszra szálljon stb… Aztán könnyes búcsút vettünk a lányok egy részétől, ugyanis ez volt az utolsó pont, ahonnan kezdve nem látjuk őket egy darabig… Felültünk a Killarney-i buszra ami még másfél óra volt. Egyre szebb tájakon haladtunk. Elképesztő ez az ország. Megérkeztünk lassan K-town-ba ahol, a buszállomáson várt már ránk Jimmy, aki a White Gates Hotel(az egyik munkahelyem) „managere” szerintünk csak emberi erőforrás menedzser.

 

A szállásunkról, a munkahelyről, a városról, a kollégákról, a következő bejegyzésben fogok értekezni. Baromi sok dolog történt már most is pedig, ez a 4. napunk itt még csak. Most pedig kezd letörni a kezem, úgyhogy egy ideig leteszem a pennát, de 1-2 nap múlva írok még ez szinte biztos. Jó olvasást!(Persze mire ezt már vki olvassa addigra már valószínűleg elolvasta az egészet)

 

Bye now!